A ló is ember 1968-

Csurka István híres tétele: A LÓ IS EMBER - Családom nehéz korszakában, a negyvenes évek és az ötvenes évek elején, úgy alakult a sorsom, hogy apámnak vakációim. Ő arra kényszerül, hogy kordélyos legyen Dunaújváros építkezésén. Két lova volt, néha harom. Bekésen laktunk. Ott járta iskolába is öcsémmel együtt. Alighogy elkezdődött a szünet, mentünk apámhoz Pentelére. A kocsis iszákos volt. gyakran meglógott. Így teljesen ránk maradtak a lovak. Nekem kellett ellátnom őket: csutakolnom, etetnem, gondoznom..."Sodrott lovak" voltak., hideg-és melegvérű keverékek, igazi igások. Reggel háromtól kezdve velük voltam. gyakran egész nap. Így ismertem meg a lovat. Minden romantika nélkül. Hiszen úgy csak egy állatot igazán megismerni, ha együtt dolgozunk vele... - Gyönyörködöm a versenyző lovakban: olyannyira nagy érzés ez bennem, akárcsak a szerelem. A lovat valóban idomítják a versenyzésre, de a lényeg az, hogy a futtatásban, a verseny küzdelmeiben ennek emberi védelme önmagát adja. Ezáltal állatlétére emberivé válik. "A ló is ember" tételemet az életből merítettem. Kint hallottam a pályán, s valóban annyit jelent, hogy a ló is téved, akárcsak az ember, sőt, elrontható, manipulálható. Mégpedig a pénzért... A pénz nemcsak az embert, hanem általa az állatot, évezredek óta leghívebb társát: a lovat is tönkreteheti. Így azután a lóból sem igazán állat, sem igazán ember nem lesz...Ezen elszomorít és egyáltalán nem gyönyörködtet. Hiszen a ló éppen azért vált igazán emberivé, hogy évezredek során az őslóból, a vadlóból a mai, esztétikailag is csodálatos lénnyé fejlődött. Hogyan? E folyamat a lényes! Különösen korunkban rendkívül fontos erre gondolnunk. Az ember állatszeretete, tanító, nevelő és gondozó munkája révén alakult ki a ló. Ezáltal, teljesen puszta létével is mutatja az ember természet feletti hatalmát, mely nem az állatok pusztításában, gyötrésében, védelmében, felemelésében és természetes lehetőségeik ozásában. A ló odáig fejlődött, hogy állatként is emberi mértékkel mérhető eszményeket hordozhat, és céloknak tud eleget tenni. Mindezt szívesen, ragaszkodóan, az ember iránti bizalommal és odaadással teszi. A verseny csak egyik lehetőség azok közül, akik ezt demonstrálják. Egykor a ló például együtt harcolt a csatában a lovasával, ő is küzdött a maga módján, rúgott és harapott. A lóversenyen szintén győzni akar, első lenni, ezért néha függetlenedik a lovasától is... Tehát nagy emberi gondolatokat képvisel a ló: a küzdeni, győzni akarást. Ez az, ami gyönyörködtet a lovakban.